A blogírás nem más mint (nagy)nyilvánosság elött elkövetett önkielégités (gyk. rejszolás, maszti, stb.).
Zömösen tematikus, - a nemek kapcsolatától a skodásokig - de ettől még személyes, hogy ne mondjam: intim. Igazán izgalmassá a hozzászólások miatt válik, mert különben mi értelme lenne. Persze már az pikáns, hogy valaki odaül a masinához, avval az olthatatlan vággyal a szíviben, hogy a mobnak kiöntse ami nyomja. Disznók közé gyöngyöt.
A fentiek fényében már most megígérem, hogy leszarom az olvasókat és azt és úgy írok ide, amit és ahogy jónak látok. Helyesírással, külalakkal nem foglalkozom. A hozzászólásokat nem moderálom, mert nem olvasom el őket. Na jó, ez így ebben a formában nem igaz. Megnézem kiírta, aztán meglátjuk. Ja nem reklámozom ezt a szart. Erősen megfontolom ki, illetve kik lesznek azok akiket megbüntetek azzal, hogy elárulom a létezését. Ja igen, ez nem lesz tematikus blog. Ami eszembe jut és úgy gondolom, hogy megér egy adag pöcsölést, na akkor és azt.
Még valami: a szókincsem jelentős hányada nem, vagy alig tűri a nyomdafestéket, ezért kinyomtatni, de főleg serdületlen gyermeknek olvasni nem javallott. Bár ha jól belegondolok, - a South Park után szabadon - sekinek se.
Mért telt el annyi idő a blog kreálása és eme poszt megírása között? Nagyon egyszerű. Nem akartam kampánycsendet sérteni. Ne baszogasson engem az OVB, az az írgalmatlan sötétséghalmaz. Hajrá LMP! Hajrá jobbik! Ők még nem voltak, hátha. Meg Hajrá ovi! Mert mégis csak ő vezeti a verdát mostantól és muszáj neki szurkolni, hogy jól csinálja, mert különben igen szar lesz nekünk. Ezt pedig néhány elmebetegtől eltekintve mégse akarhatja senki.
Végezetül, mármint ezen poszt végezetéül énekeljük el együtt a ... Mit is? Tuggyátok mit? Mindenki amit akar. Csak halkan, inkább dudorászva, ne zavarjuk a közízlést, közbizalmat, közösülést.
Köszönöm a figyelmet!
